Újvidéki Egyetem                                                                                            A csoport

Bölcsészettudományi Kar

Magyar Tanszék

2012. július 2.

A felvételiző neve:                                                                                                                        

FELVÉTELI TUDÁSFELMÉRŐ

IRODALOMBÓL

1. Olvassa el az alábbi szöveget, majd töltse ki a táblázatot!

A szerző nem értelmezheti a saját művét, hiszen éppen azért írt regényt, hogy az maga gerjessze az értelmezéseket. Csakhogy e nemes szándék megvalósításának már az is mindjárt útját állja, hogy a regényhez címet kell választani. A cím, sajnos, máris az értelmezéshez ad kulcsot. Nehéz ellenállni az olyan címek sugallatának, mint a Vörös és fekete vagy a Háború és béke. Leginkább a Copperfield Dávid vagy a Robinson Crusoe-szerű címek vannak tekintettel az olvasóra, de azért a címszereplőre való utalás is jelenthet illetéktelen szerzői beavatkozást. A Goriot apó az olvasó figyelmét az öregapóra tereli, holott a regény Rastignac vagy Vautrin eposza is. Talán a Dumas-féle tisztességes tisztességtelenség a legjobb, hiszen nyilvánvaló, hogy A három testőr valójában a negyediknek a történetét beszéli el.

Írja be a táblázatba a szövegben említett művek címét, valamint szerzőjét az első sor példája alapján!

Alexandre Dumas A három testőr
   
   
   
   
   
   
   
   
   

2. Soroljon föl három olyan vers formában írott művet a magyar vagy a világirodalomból, amelynek címében személynevet (vagy becenevet) talál! Nevezze meg szerzőjüket is!

 


3. Helyénvalónak tartja-e a fenti állítást, miszerint a szerző a címadással félrevezeti az olvasót? Fejtse ki helyeslő vagy egyet nem értő érveit irodalmi művekre való hivatkozással!

 
 
 
 
 
 
 
 
 

4. Töltse ki a táblázatot!

A mű címe Szerző Műfaj
  Janus Pannonius  
  Nemes Nagy Ágnes  
Földi menny    
  Ottlik Géza  
Bánk bán    
  Franz Kafka  

5. Ki írta a verset, amelynek alább a részletét adtuk meg, és mi a címe?

A madarak lenyelték a hangot

A fák azonban tovább énekelnek

ez már az öregség jele

de nem jelent semmit

én KASSÁK LAJOS vagyok

s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár.

 

6. Mely stílusirányzatot társítaná a fenti vershez? Keretezze be!

Realizmus                                            Naturalizmus

Szürrealizmus                                       Rokokó


7. Írja be a hiányzó szövegrészeket, majd válaszoljon a kérdésre!

Isten, áldd meg a ………………….

Jó kedvvel, ………………………,

Nyújts feléje …………… …………..,

……   ……… ellenséggel;

Bal sors akit …………… tép,

Hozz rá víg …………………,

Megbünhödte már e ………

A múltat s …………………….!

Ki a mű szerzője, és mi a címe?

 

8. Irodalmi totó

Ismerhette-e személyesen?…

    IGEN NEM
Arany János Petőfi Sándort    
Esterházy Péter Móricz Zsigmondot    
Nemes Nagy Ágnes Mészöly Miklóst    
Balassi Bálint Juhász Gyulát    
József Attila Kassák Lajost    
Kosztolányi Dezső Ady Endrét?    

9. Ki ez az író?

A verbászi cukorgyár tisztviselője volt egészen nyugdíjba vonulásáig, ezért vált Szenteleky Kornél halála után Verbász a jugoszláviai magyar irodalom központjává. 1941-ig itt szerkesztette a Kalangya című folyóiratot. Első írásai 1910 előtt jelentek meg, az 1930-as évek elején volt egy termékenyebb írói időszaka, majd az 1950-es és 1960-as években írt sok elbeszélést és tárcát. Pályájának első szakaszában expresszionista verseket és prózaversszerű novellákat, ahogyan maga nevezte: „víziókat” írt. Ezek a legsajátosabb alkotásai, bennük a gonosz világ, a sötétség erői tombolnak. Egyik legismertebb víziós novellája a Veszteglő vonatok a sötétben. Az ő írásaiban a világ az ősznek, a télnek, a ködnek, az örök szürkületnek, a viharnak a mítoszaiba öltözik. Első novelláskönyvének a címe is beszédes: Ködben (1933). Írt leíró jellegű, realisztikus vonásokat mutató elbeszéléseket is, amelyekben a pontos ábrázolásra törekedett, és a kispolgári életről beszélt.


10. Kösse össze a megfelelőket!

Szenteleky Kornél                                        Jakab, a késes

Majtényi Mihály                                         Bácskai éjjel

Ács Károly                                                   Kormányeltörésben

Domonkos István                                         Önarckép, félhomályban

11. Ki a szerzője, és mi a címe?

Ezek a kedves kis portékák, ezek a szőke asszonyok olyan szelídek, olyan jók, mint a bárányok. Legalább ez a Timár Zsófi, ez egészen olyan.

Mióta férjhez ment, csak a mosolyát láthatni. Azelőtt a boldog mosolyát, most a fájót.

A boldogságával nem volt terhére senkinek, a fájdalmával sincsen. Nem kérkedett, nem panaszkodik. Hanem az a fehér arca, az a mindig fehérebb arca elbeszéli mindennap mindenkinek, amit úgyis mindenki tud.

Itt hagyta a férje kegyetlenül, gonoszul. Pedig derék fiatalember volt, a legdolgosabb, legügyesebb ács a környéken; ki hitte volna, hogy megcsalja azt az áldott, kedves asszonyt, két hamis szem éjszakája hogy annyira megfeketíti a lelkét… s elmegy azzal a másik nővel a világba elkárhozni.

Hírét sem hallotta, ki tudja, merre mentek; út pora, melyben nyomuk veszett, el nem beszéli, szellő nem árulja el, hol vannak, suttogó lombok nem mondják meg értelmesen, pedig arról beszélnek.

Csak legalább egy szót mondott volna, mikor elment Bágyról, nem fájna úgy a szíve annak a szép szőke asszonynak, akinek most az a neve, hogy „szalmaözvegy”. Ha legalább megcsókolta volna még egyszer, ha hidegen is, ha erőltetve is, és így szólt volna: „Engem te már nem látsz soha többé: mást szeretek, annak adom az életemet.”

Hanem lopva ment el, össze voltak beszélve. Elment, és nem jött vissza. Pedig már egy éve, egészen egy éve.

Visszajön. Oh, bizonyosan visszajön. Péter nem rossz ember. A szíve mindig jó volt, nem lehet végképp elromolva; az a személy elvehette az eszét, bevehette magát a szívébe; hanem olyan az csak, mint a hamis festék, az idő kiszívja, meghalványítja; vissza fog ő térni.

Timár Zsófi remélt, s mikor az olló varrás közben kiesett a kezéből, mindig felsóhajtott, oh, bárcsak a földbe szúródnék; mikor repülő szarkát látott az ablakból, mindig felsóhajtott, oh, bárcsak az ő kerítésére ülne rá.

 

12. Húzza alá a megfelelőt!

A fenti szöveg   regény,   elbeszélés,   napló,   dráma részlete.

13. Keretezze be a poétikai fogalmat, amelyre az alábbi meghatározás illik!

Görög eredetű szó, jelentése tettetés. Dicséretbe rejtett elutasítás, elismerésbe rejtett gúny. Használata két-, illetve többértelműségre utal: az állításnak nem az az értelme, amit tartalmaz, hanem annak ellentéte igaz.

Drámai helyzet                                                 Irónia

Komédia                                               Katarzis


14. Nevezzen meg öt kortárs vajdasági magyar költőt/írót!

 

15. Nevezzen meg öt kortárs magyar írót/költőt!

 

A felvételiző aláírása

A tanár tölti ki:

Elérhető pontszám: 15

Elért pontszám:

A tanár aláírása: